Az emberi táplálkozás története tökéletesen példázza azt az átalakulást, amely a természetes táplálékainktól, az átalakításon és tartósításon keresztül elvezetett az egyre inkább mesterséges élelmiszer-ipari termékek előállításáig.

Végső célunkhoz – célszerűen – egy kis történelmi visszatekintésen keresztül fogunk eljutni, megvizsgálva, hogy az emberi civilizáció fejlődése során hogyan is alakult táplálkozásunk, illetve változtak azok a táplálékok vagy tápanyagok, amelyekkel táplálkozási igényeinket kielégítettük.

Az ember történelmének kezdetei

Az első – és leghosszabb ideig tartó – korszak az eredeti táplálkozási módok kialakulását és uralmát jelenti. Ebben az időszakban a táplálkozás csak természetes táplálékok felvételéhez köthető. Az uralkodó a táplálékszerzési stratégia a vadászat, halászat és a gyűjtögetés. Mindkettő során a természetben fellelhető táplálékok gyakorlatilag változatlan módon, átalakítás nélkül kerülnek be az emberi szervezetbe.

Alapvetően teljes növények, növényi részek (levelek, gyökerek, termések, gyümölcsök) és a vadászott állatok húsa képezi a természetes táplálékot. Az évmilliós evolúció hatásának megfelelően genetikailag még ma is ez a táplálkozási mód tekinthető természetesnek.

Hiszen az azóta eltelt időszak – a civilizáció fejlődésének időszaka – evolúciós szempontból olyan rövid időnek tekinthető, amely alatt a szervezet és a genetikai állomány alkalmazkodása egy gyökeresen új táplálkozási stratégiához és tápanyag-összetételhez nem mehetett végbe. Ennek az időszaknak a végét és a következő fejlődési fázisba való átmenetet jelzi az emberi közösségekben a tűzhasználat elterjedése és ezzel a természetes táplálékok átalakításának korszaka.

A mezőgazdasági termelés kialakulása

Az emberi társadalmak fejlődésével és a letelepedéssel egy új táplálékszerzési és táplálkozási stratégia veszi kezdetét. Az emberi népesség növekedésével, a folyamatos vándorlások megszűnésével, illetve lehetőségének korlátozásával – territóriumok kialakulása – helyben kell nagyobb mennyiségű élelmiszer előállításáról gondoskodni.

Ezzel kezdődik meg a mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés) időszaka. Témánk szempontjából ennek az időszaknak két kiemelkedő jelentősége van: az egyik, hogy megkezdődik azoknak a növényeknek, termelésre alkalmas növényi részeknek, tömegesebb tenyésztésre alkalmas állatfajoknak a kiválogatása, melyek a lecsökkent területen is képesek a megnövekedett élelmiszer-szükségletet fedezni.

Másrészt – ugyan csak az élelmiszer-termelés fokozására és egyenletessé tételére – megkezdődik a természetes táplálékok feldolgozása és raktározása. Tovább erősödik ez a folyamat bizonyos mennyiségű többlet-termék előállításával és az élelmiszer-kereskedelem megindulásával.

A korszak jelentős hatása, tehát, hogy jelentősen leszűkül az a természetes élelem-bázis, amely a korábbi időszak táplálkozását jellemezte és még ezen a leszűkült táplálék-bázison belül is további szűkülést jelent az egyes növényi részekre fókuszáló válogató termesztés. A másik pedig az élelmiszerek átalakítása, amely az élelmiszerek minőségének csökkenése mellett tovább csökkenti a természetes tápanyagok mennyiségét és minőségét.

A jelenlegi élelmiszer-bázisunk kialakulásához még egy jelentős földrajzi tényezőt is figyelembe kell venni, mégpedig azt, hogy a jelenleg is fogyasztott és termesztésbe vont növények, illetve állatok gyakorlatilag egy földrajzi régió, a Közel-Kelet vidékén voltak honosak és onnan terjedtek el világszerte, mint alapvető élelmiszerek. Tehát ez a tény is erősíti azt az általános tendenciát, hogy egy erősen leszűkült élelmiszer-bázisra alapozzuk modern-kori táplálkozásunkat.

Az iparosodás kora

A harmadik fejlődési állomás, illetve korszak az iparosodás kezdeteivel hozható összefüggésbe. Kezdetei a XVIII. és a XIX. századhoz köthetők. A korszak jellemzője a népesség további növekedése és koncentrációja, a városok kialakulása és növekedése, a tudomány és technika rohamos fejlődése.

Az élelmiszerek előállítása szempontjából jelentős, hogy a csökkenő termőterületeken egyre több és egyre koncentráltabb módon előállított élelmiszerre lesz igény. A tudomány és technika az élelmiszer-ipar segítségére siet.

Szükségessé válik olyan új technológiák bevezetése, amelyek a monokultúrákban és tömegben termelt/tenyésztett élelmiszer-növények és állatok tömegének növekedését, a gyengülő termőföldek termőképességének fokozását vagy károsítók elleni védelmét szolgálták (termésfokozók, műtrágyák, rovarirtó szerek stb.) E mesterségesen előállított kemikáliák használatának eredményeképp növekedtek a mellékhatások.

Az élelmiszer-ipar általánossá vált, az eredeti tápanyagokat adó természetes táplálékokat felváltották az iparilag módosított, átalakított egyre mesterségesebbé váló termékek. Ennek hatását még egy döntő körülmény fokozta: a mezőgazdasági termelés is a növekedő piac hatása alá került.

Már nem (csak) az volt a cél, hogy jóllakassák a környéken lakókat, hanem az élelmiszer is profitot termelő áruvá vált. Célként fogalmazódott meg a minél olcsóbban előállítható tömeges élelmiszer-árú. Ez a folyamat sem a minőségnek, sem az egészséges táplálékra vonatkozó kívánalmaknak nem felelt már meg. Az élelem ipari és kereskedelmi termékké vált.

Jelenünk – a globalizáció korszaka

A fent vázolt folyamat tart, illetve fokozódik napjainkban is. Az áruvá vált élelmiszerek esetén már nem cél a helyben termelt és minél kevésbé átalakított élelmiszerek előállítása. Sőt, a termelés és fogyasztás folyamatos növekedésén alapuló modern társadalom a minél inkább feldolgozott, átalakított, ezáltal drágábban eladható élelmiszerek előállításában és kereskedelmében érdekelt.

A szállítási távolságok növekedése,a minél drágább csomagolás, az eladhatóságot fokozó reklámköltségek mind az élelmiszerek árának növekedése felé hatnak, melynek kompenzálására és az elérhető profit fokozására az olcsó és nagyüzemben termelt iparosított, mesterséges alapanyagok felhasználása vált jellemzővé. Az egészség és az előállított termékek egészségre gyakorolt hatása elhanyagolható szemponttá vált.

Még meg sem említve azt – az élelmiszer-ipar, gyógyszeripar és a gyógyászat-ipar összefonódásából származó – következményt, amely néha még olyan feltételezésekre is ragadtatja az embert, hogy a profit érdekében még az egészséget nem szolgáló élelmiszerek tudatos előállítása sem csak a „összeesküvés-elméletek” valósága.

Mindehhez hozzájárult a világ „kinyílása” és a világ-méretű globális kereskedelem kialakulása, amely lehetővé tette, hogy a távoli területek termékei is eljussanak a világ bármely zugába. A globalizáció következtében – látszólag a lehetőségeket és a változatosságot növelve – távoli területek élelmiszerei is megjelennek a világ valamennyi területén.

Ez a folyamat – azonban a korábban már tárgyalt éghajlati, genetikai és evolúciós szempontból – nem egyértelműen pozitív az emberiség táplálkozása szempontjából. Egy másik – kiemelkedően káros – következménye, hogy a fejlett világ mesterséges, egészségtelen és tömegesen előállított élelmiszer-ipari termékei – dömping-áruként a piacot uraló élelmiszer-ipari kereskedelmi láncokon keresztül a világ minden pontjára eljutnak.