Nem szereted önmagad? – írj egy szerelmes levelet… önmagadnak!

A szerelmes levél a szeretet valaki iránti kifejezésének leghatékonyabb és legszenvedélyesebb módja. Lehet, hogy már sok szerelmes levelet kaptál, lehet, hogy még egyet sem. De valószínűleg még nem kaptál szerelmes levelet attól az embertől, aki a legfontosabb számodra, saját magadtól…

Önmagad elfogadása és megszeretése felé vezető úton egy határkő, amikor önmagad számára írsz egy szerető/szerelmes levelet. Amennyiben küzdesz az önszeretettel, illetve az önelfogadással, képtelen vagy részvétet nyilvánítani önmagad iránt, vagy éppen az öngyűlölet csapdájában vergődsz, akkor nem lesz könnyű elkezdeni.

A gyakorlat

De hidd el, az egyik leghatékonyabb segítség önmagad megszeretése és elfogadása felé egy szeretet (szerelmes) levél megírása.

Amikor nekiülsz – olyan időt és helyet keresve, ahol nem zavarnak meg közben – jönni fognak a gondolatok és nem lesz probléma, hogy mit írj a leveledben. Pontosan tudod, hogy mit fogsz írni ebben a levélben.

A megszólítás és a dátum után hagyd, hogy a levél többi része a szívedből szóljon. Írd le mindazt a szeretetteljes dolgot, amit mindig is el akartál mondani magadnak, de eddig még nem tetted meg. Fejezd ki önmagad irányába a megbocsájtásodat, megértésedet, együttérzésedet. Leírhatod a szándékaidat is önmagaddal kapcsolatosan.

Minden levél egyedi és nincs rossz levél. Nincsenek szabályok, csak érzések. Fejezd ki őket. Írd le mindazt, amit el akarsz mondani magadnak.

Amikor befejezted ezt a levelet, tedd borítékba és címezd meg önmagad számára. Megteheted, hogy rögtön feladod, hogy kézbesítsék a részedre vagy odaadhatod valakinek, hogy valamikor az elkövetkezendő időben – amikor úgy érzi – adja fel számodra.

Amikor kézhez kapod a szerelmes levelet, amit önmagadnak írtál, tedd el egy olyan alkalomra, amikor leülhetsz és zavarás nélkül tudod végigolvasni. Nyisd meg magad a szavak előtt és hagyd, hogy megtöltsenek. Tartsd olyan helyen, ahol később is el tudod olvasni, amikor úgy érzed szükséged van az önmagad iránti elfogadás és szeretet megerősítésére.

Ha szükségét érzed, később, ismételten írj egy újabb levelet a magad számára.

Élő példa: első szerelmes levelem… önmagamhoz

Első szerelmes levelemet akkor írtam meg önmagamhoz, amikor olvastam Teal Swan – Hajnal előtti árnyak c. könyvét. Nem véletlenül ott és akkor találkoztam ezzel a könyvvel, hiszen akkor jöttem rá, hogy én is küzdök az önszeretettel. A könyv alcíme híven fejezi ki témáját: Találj rá a mindenen átsegítő önszeretet fényére!

Szerettel ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki küzd az önszeretet elfogadása ellen, aki azt hiszi, hogy az önszeretet és az önzés kéz a kézben járnak. Aki nem tud együttérzést, részvétet tanúsítani önmaga és saját „bűnei” iránt, aki eljutott az önutálat szélsőséges fokozatához, akinek nem sikerülnek  vagy legalább is nem úgy sikerülnek a dolgai, mint azt előtte eltervezte.

A könyv gyakorlati útmutatóul is szolgál. Számos gyakorlatot tartalmaz, amellyel a szerző az öngyűlölet, alattomos és mély gödréből ráncigálta ki magát és amelyek közül jónéhány nekem is segített,  és még ma is segít megszabadulnom a múlt árnyaitól. A bejegyzések között fogsz még találkozni párral e könyvben szereplő gyakorlatok közül.

Visszatérve alapvető mondanivalómhoz: 2017. áprilisában írtam meg ezt az első levelet önmagamhoz. …és bizonyára nem véletlenül a napokban került újra a kezembe.

Érdekes volt végigolvasni….

Azt is, amit az eltelt évek alatt megoldottam, vagy legalább is előrébb haladtam vele és azt is, amivel még mindig adósa vagyok önmagamnak. Mert van még mit megoldani önmagam elfogadása és szeretete terén, nem fogok az elkövetkezendő éveimben sem unatkozni…

Ezzel az egész cikkel arra szeretnélek bíztatni, hogy te is írd meg magadnak ezt a levelet. Segítségül, példaképpen álljon itt az én első levelem…

====================================================================

 

Göd, 2017. 04. 05.

 

Drága Marci!

 

Szeretlek. Úgy szeretlek téged, ahogyan vagy. A magad nemében tökéletes vagy, amit én – veled szemben –  el tudok fogadni. Azt szeretném, ha te is úgy látnád magadat, ahogyan én látlak kívülről, és akkor te is megnyugodnál.

 

Mert neked semmi másra nincs szükséged a boldogsághoz és a kiegyensúlyozott élethez, mint hogy elfogadd végre önmagad. Elfogadd és lásd a saját tökéletességedet. Hagyd abba a harcot önmagad ellen, amit több mint fél évszázada folytatsz.

 

Te más vagy. Más, mint ez a világ és más, mint amit ez a világ értéknek fogad el. A te értékeid nem evilágiak, de csodálatos értékek. Mások küzdenek értük és te spontán megkaptad őket. Mások célul tűzik ki ezeket az értékeket és neked gyermekkorod óta rendelkezésedre állnak. Csodák, csak te nem tudod csodaként értékelni őket.

 

Egész eddigi életed arról szólt, hogy megfeleljél ennek a világnak. Annak a világnak, ami nem a te világod. Azon küzdöttél, hogy megszabadulj azoktól az értékektől, amelyeket ajándékba kaptál és alkalmazkodj egy olyan világ értékrendjéhez, amely nem a tied, ahol nem vagy otthon.

 

Persze mind ehhez időnek kellett eltelnie. Születésed után egy jó darabig fogalmad sem volt róla, hogy te másképp látsz dolgokat, mint a többség. Hisz ez volt számodra a természetes. Úgy gondoltad, hogy mások is így működnek.

 

Először a szüleid visszajelzései alapján éreztél valami másságot. A reakciók nem ugyanarról szóltak, mint amit te láttál érzékeltél. De gyermekként, a számodra tekintély-személyként működő szüleid visszajelzéseit nem kérdőjelezted meg. Elfogadtad, hogy ők biztosan jól tudják a dolgokat és a hiba csak benned lehet. Neked kell átértékelned azt, amit érzékelsz, idomítva ahhoz, amit gyermeki környezeted elvár tőled.

 

Már a kezdeti időktől fogva érezted, hogy te valahogy más vagy, de meg akartál felelni a világ elvárásainak. De nem tudtál. Mert más vagy. Ez a kettősség folyamatos konfliktusként jelent meg benned. Ellentétben állt a belső valóságod, érzékelésed a külső elvárásokkal, amelyeket önmagadra kényszerítettél.

 

Mivel azt gondoltad, hitted, egyértelműen azt alakították ki benned, hogy a külső elvárások az igazak, elkönyvelted, hogy valami nem jó benned, mert nem tudsz „szívvel-lélekkel” megfelelni. Elkönyvelted, hogy te vagy a rossz és aki rossz, azt nem lehet szeretni. Aki rossz, annak büntetés jár. Aki rossz, annak bűnhődnie kell. És elkezdted magad büntetni.

 

Mivel? A boldogtalansággal. Mert csak az lehet boldog, aki megfelel az elvárásoknak. A világ alkotta külső elvárásoknak. A szeretet-megvonással, mert csak a jók szerethetők. Az önbüntetésekkel, mert a bűnösnek bűnhődnie kell. És a világ elkezdte visszatükrözni az elvárásaidat. A boldogtalanságot, a szeretetnélküliséget, a kirekesztettséget.

 

Az erényeidet, különlegességeidet és pozitív tulajdonságaidat hátrányként, sőt bűnként élted meg, és azon küzdöttél, hogy megváltoztasd őket. Önmagad ellen küzdöttél, önmagad elfogadása helyett.

 

 

Itt az idő, hogy megfordítsd ezt a helyzetet és elfogadd a másságodat. Persze ehhez először meg kell ismerned valódi önmagadat és azt, hogy miben vagy más. Mert igazán ezt sem tudod még, hogy mi a másságod alapja. Sok mindenre rájöttél az évek alatt, de még mindig nem tudtál/mertél teljesen szembenézni vele.

 

Én sem tudom még pontosan felsorolni neked, de egyre több sejtésem van, ami igazolódik. Napról napra jönnek a további felismerések és nyomok.

 

A családod „Sódor-vonala” az, amely hordozza ezt a „másságot”. De – ahogy te sem – a családod többi tagja sem tudta elfogadni és harcolt ellene. Ezt az önmaguk elleni harcot kaptad „ajándékul” tőlük. Pontosabban ezt az életfeladatot hordozzátok a vérvonalon keresztül és előttetek áll a lehetőség, hogy megoldjátok. Te (is) lehetsz az első, aki megszakítja a sort és beteljesíti végre az életfeladatát.

 

Az egyik legjellemzőbb másságod, hogy számodra nem létezik a jó és nem létezik a rossz. Ez az elkülönítő, duális világ nem élhető számodra. Képes vagy elfogadni mindkét oldalt és nem vagy képes megítélni azt sem, aki a világ szerint a rossz oldalon áll. Érzed mögötte az egységet, és azt, hogy mindez illúzió és a két látszólagos ellentét pontosan kiegészíti egymást. Nincs egyik a másik nélkül.

 

És a világ mégis állandóan azzal szembesít, hogy hozz ítéletet. Ítélj meg embereket, helyzeteket, ahogy elvárják tőled. És te jó tanítványként teszed is vagy nem teszed, de ez bűntudatot okoz számodra.

 

Mivel mindent és mindenkit el tudsz fogadni nem tudsz igazán döntéseket sem hozni. Tudod, hogy nincs rossz döntés és az adott pillanatban mindenki azt teszi, ami akkor – minden körülményt figyelembe véve – a legtökéletesebb és a legjobb. Ezt az „így is jó, de úgy is jó” mentalitást ez a világ nem képes elfogadni és így te is – igazodva az elvárásokhoz – dönteni akarsz.

 

A pillanathoz kapcsolódva beszéljünk a biztonság kérdéséről. A másságod vagy különlegességed miatt sohasem érezted magad biztonságban ebben a világban. A világ által kínált „külső” biztonság – személyek és körülmények – sohasem adták meg neked azt az érzést, amit vártál tőlük, ennek ellenére kerested a kapaszkodókat, külső mankókat, hogy biztonságban érezhesd magad.

 

Terveztél, célokat tűztél ki, hogy legyenek kapaszkodóid, de többnyire nem segítettek. A külső mankó nem működött. A személyek nem adtak tartós biztonságot, a céljaid és terveid vagy nem úgy valósultak meg vagy feladtad őket. Halogattad a dolgokat.

 

Mert nem vetted észre, hogy a te biztonságod az itt és mostban van. Abban, hogy pont ott vagy, ahol lened kell és pont azt teszed, amit tenned kell. Minden tökéletes az adott pillanatban. Csak el kell fogadni ezt a tökéletességet és máris biztonságban vagy.

 

Ahogy minden egy, minden kapcsolatban áll mindennel, így a teljes rendszer úgy rezeg, ahogy az adott pillanatban rezegnie kell. Minden tökéletes. Te is.

 

A biztonságodat a pillanatnyi megérzéseid adják. Megmondják, hogy az adott pillanatban mit kell tenned. Sikerülnek a dolgaid, ha hallgatsz ezekre a megérzésekre és meg is teszed, amit tenned kell. Akkor nem működnek a dolgok, ha nem figyelsz a megérzéseidre vagy nem hiszel nekik és nem cselekszel.

 

A dolgoknak ideje van. Mindennek ideje van. A halogatás pedig azt jelenti a te esetedben, hogy nincs türelmed kivárni a megfelelő időt. A félelem és a halogatás érzése azért keletkezik benned, mert már előre lépni akarsz. A megfelelő idő előtt. Nem mersz tökéletesen működő „belső órád”-ra támaszkodni, mely pontosan megmondja, mikor kell valamit megtenni.

 

Számtalanszor a fejedhez vágták azt is, hogy nem vagy képes kommunikálni. Képes vagy rá, de a te kommunikációs csatornád nem az, amit ez a világ megszokott és általánossá tett. Érzéseken keresztül lépsz kapcsolatba az emberekkel és nem szavakon keresztül. A szavak embere azonban azt a kommunikációt nem érti. Szavakban vár megerősítést.

 

Ahogy te is – elutasítva saját kommunikációs nyelvedet – azt hiszed, a szavak fognak segíteni, de csalódsz bennük. Nem azt mutatják, amit érzel. És újra fellép a kettősség, a bizonytalanság, az önbizalomhiány, mert másban bízol, mint ami működik és használható a számodra.

 

Nem hiszel magadban, az eszközeidben és a tökéletességedben. Ezért elzárkózol, menekülsz, mert nem érzed jól magad a magadra kényszerített külső körülmények között. A meg nem értettség érzése tör rád.

 

Mit teszel? Választod azokat a taktikákat, amelyeket a többségtől elkülönülők választanak: a teljes visszavonulást, elzárkózást vagy a teljes meghasonulást, az önfeladást, a külső körülmények irányításának teljes elfogadását.

 

Az első esetben zárkózott – a külvilággal való kommunikációt minimalizáló – személlyé válsz. A második esetben feláldozod magad. Hagyod, hogy kiszipolyozzanak, elvegyék az energiáidat és idő előtt távozol ebből a világból. Meg akarsz száz százalékosan felelni ennek a világnak, de nem megy, így távozol.

 

Te – Kedves Marci – mindkettőt űzöd. Korai reakciód az elzárkózás volt. Gyermekkorodban tökéletes módon kivitelezted, kizárva magad az éppen aktuális közösségből és csak a hasonló, perifériára került „rászorulókkal” érintkezve.

 

Ennek az elvonulásnak jó példája volt a hivatás-választásod is. Erdészként, természetvédőként lehetőséged volt arra, hogy hosszabb időt tölts a természetben, ahol megértésre táláltál. Amely éppen úgy működik, ahogy te is. Ahol el tudtál menekülni az emberi kapcsolatok félelmei elől.

 

Pontosabban csak szerettél volna, mert az Élet nem igazán engedte meg és már nagyon korán kiválasztott arra, hogy vezető legyél. Foglalkozz emberekkel és add át nekik azt a „más” szemléletmódot, ami benned él, ami te vagy.

 

A ranglétrén való előrelépés egyre több ilyen vezetői feladat elé állított. Nem érezted jól magad benne, úgy érezted, hogy nem csinálod jól, de furcsa módon mégis szerettek az emberek. Elfogadtak és felnéztek rád. Tudtál adni valami jót, újat nekik. Empatikus voltál, megértetted és segítetted a beosztottjaidat, képes voltál felelősséget és ezzel önbizalmat, szakmai sikereket adni számukra.

 

A másik oldalon persze küzdöttél a vezetői lét olyan feladataival, amelyek nem feleltek meg a belső késztetéseidnek. Ahol lehetett menekültél a vezetés felelőssége alól (pl.: családfői feladatok).

 

Az önfeláldozó oldalad a visszahúzódás igénye mellett fejlődött, erősödött. Már gyermekkorodban is igazi barátok helyett rászorultakat és elesetteket támogattad, akik kiszorultak a csoport perifériájára. Soha nem tudtál ’nem’-et mondani az embereknek. Megtetted, amit kértek akkor is, ha utána utáltad magadat érte.

 

Az önfeláldozó mentalitás akkor teljesedett ki benned, amikor hivatást váltottál és hivatalosan is segítő (természetgyógyász) lettél. A vállalkozói lét szembesített vele, hogy képes vagy adni, de nem tudsz elfogadni. Az anyagi világ, a közvetlen szolgáltatás-pénz csere nem működött számodra. Képtelen voltál pénzt kérni azért, ami energiát és szolgáltatást nyújtottál. Leértékelted saját magadat és a hivatásodat, szolgáltatásodat.

 

Fontosabb volt a másik, mint te saját magad. Nagyon meg akartál felelni a saját magaddal szemben támasztott maximális elvárásoknak. Tökéletes akartál lenni a tevékenységedben, de nem tudtad elfogadni az ennek megfelelő ellentételezést.

 

De ez nem működött. Mivel nem jöttek a bevételek ahogy kellett volna, begörcsöltél. Felelősséget érezve a családodért görcsösen a pénz lett a központi elvárás. Már nem tudtál szívből adni, mert meg akartál felelni a családodnak is. Egy családfővel szembeni elvárásnak.

 

Elvesztetted az „áramlást”, ami eddig előre vitt a hivatásaid terén. Saját „alaptermészetedet” és hajlamodat meghazudtolva próbáltál pénzt teremteni. Megint alkalmazkodtál annak a világnak a példájához, amelyik nem működik számodra. A pénzért, mint célért dolgozni. De ez soha nem működött számodra.

 

Egyre inkább rájöttél, hogy a saját utadat kell járnod. Ez a folyamat vezetett rá arra a bizonyosságra, hogy te tényleg más vagy. Más, mint a többség és csak akkor leszel sikeres, ha végre elfogadod saját magadat és a saját utadat járod. A saját értékeid szerint élsz és a saját eszközeidet használod. Azt a különlegességet és tehetséget, amit kaptál. Azt az erőt, ami benned van. Azt a küldetést teljesíted, ami rád szabatott, és aminek a beteljesítéséért lejöttél ide a Földre.

 

Neked nem a körülményekhez kell alkalmazkodnod megalkuvó módon, hanem őszintén átadni azt, ami benned van. Felvállalni a másságodat és segíteni az embereket, hogy ők is megismerjék önmagukat, a különlegességüket és bejárják saját fejlődésük útját.

 

A saját példádon keresztül tanítsd az embereket. Vezetned kell őket, mert képes vagy nekik adni és képes vagy rá, hogy jó vezető legyél.

 

Bízzál magadban és mind abban az erőben, lehetőségben és tehetségben, amit kaptál. Szeresd önmagad, ahogyan én is szeretlek téged. Csodálatos vagy és csodálatos dolgokra vagy hivatott. Sokaknak fogsz hitet, erőt és gyakorlati segítséget adni ahhoz, hogy kezükbe vegyék saját életük irányítását. Hogy rájöjjenek, saját boldogságuk megélése és önmaguk szeretete nélkül nem képesek másoknak szeretetet adni. Hogy megéljék saját másságukat és megértsék: a másság az Élet és a fejlődés motorja.

 

A más-ság, ami ugyanabban az időben Egy-ség is. Mert minden Egy és az Egy-ség minden apró eleme tökéletesen illeszkedik a többi elemhez. Minden résznek megvan a különleges feladata, ami segíti az Egész fejlődését.

 

Te is egy ilyen tökéletesen illeszkedő láncszem vagy. Önmagad elfogadásával, megélésével és szeretetével segítsd elő, hogy ez a Világ és az Élet több és szebb legyen.

 

Fogadd el úgy önmagad, ahogy én elfogadlak téged. Szeresd magad úgy, ahogy én szeretlek. Engedj el mindent, ami nem te vagy.

 

 

                                        Te vagy a legfontosabb számomra, most és mindörökké.

 

 

Én  

Kapcsolódó bejegyzések:

Az ego képes rátalálni a feltétel nélküli szeretetre?

Az önszeretet a szereetehez vezető egyetllen út