Elegem van a szenvedésből…

Te is szenvedsz, de nagyon unod már ezt a szevedésekkel, negatív érzésekkel teli állapotot? Békében és boldogságban akarod folytatni az életed? Úgy döntöttél, hogy vége, változtatni fogsz? Valóban döntöttél??! Én is ezerszer meghoztam a döntést. Valóban meghoztam a döntést? Nem úgy érzem… még mindig szenvedek. 

Szenvedés

Csak azt tudom, hogy szenvedek… Félek, dühös vagyok, védekezem, nem tudok kibontakozni, boldognak lenni, békében élni.

Pedig ez (lenne) a legfőbb célom… Annyira szeretnék békés örömben létezni, de még mindig nem tudok igazi szeretettel válaszolni „ellenségeimnek”. Nem tudok EGÉSZ-ségben, EGY-ségben élni gondolkodni.

És azt sem érzem, hogy haladnék előre. Ugyan azokat a „hibákat” követem el, azokat a hibás programok által vezérelt válaszokat mutatom, mint sok tíz évvel ezelőtt. Elkeserítő látni, hogy több mint ötven éves sérelmeket hurcolok még mindig magammal, és nem jutok velük az egyről a kettőre.

Pedig – úgy érzem – pontosan tudom, mi a hiba és azt is tudom elméletben, hogy mi a megoldás.

Nagyon-nagyon unom már!! Meddig kell még szenvednem? Mikor döntök végre úgy, hogy elég ebből és megváltoztatom a gondolkodásmódomat? Mikor fogadom el végre, hogy mindannyian Isten Fiai vagyunk,  testvérek? Mikor tudok majd egy embertársamra úgy tekinteni, hogy a valóságát, a nagyszerűségét, a tökéletességét lássam csak? Mikor adom fel a folyamatos elkülönülést, mikor tudatosul valóban az elmémben az EGY-ség? Mikor fogom valóban boldogan járni a Hazafelé vezető Utat?

Elegem volt a szenvedésből! Elegem volt a szeretettelenségből! Elegem volt abból, hogy bár látom a célt, még sem tudom megvalósítani azt az egyszerű dolgot, hogy meg tudjak bocsátani, el tudjam fogadni, hogy mindenki olyan, amilyen, ott van, ahol lennie kell és azért lépett be az életembe, hogy segítsen a cél felé vezető Úton.

Miért nem tudom a szenvedésemet Isten kezébe helyezni és elengedni? Miért nem látom be, hogy egy valóság van és minden más illúzió? Miért nem tudok az illúziók valóságának csapdájából kilépni?

Pedig annyira egyszerűnek tűnik! Olyan pofon egyszerűnek néz ki, ahogy elmondják, leírják azok, akik már túl léptek rajta. Nem kell hozzá idő! Csak egy pillanat! Egyíetlen icike-picike döntés(ecske): a szeretetet választom.

Szeretet

De mi is az a szeretet? Abszolút téves fogalmaink vannak róla. Amit mi annak hiszünk, az csak az ego csapdája. Megosztott elménk, duális világunk terméke. Nem valós. Megosztó és nem egyesítő. Úgy mutatja, mintha lennének „szeretem” és „nem szeretem” dolgok. Mintha lenne ellentéte. Mintha egy érzelem lenne, az illúziók világából származó érzelmek közül…

Pedig a szeretet maga a létezés. A létezés öröme, a teremtés, amiből létrejöttünk. A Mindenséget mozgató és összetartó erő, amin kívül nincs senki és semmi. Maga Isten, végtelen teremtő erejével, minden, minden, minden. Erő, amely fenntartja a valóságot és létrehozta az elmét, ahol minden eldől…

Az elme: valóság és illúzió

Az elmében fogant a valóság, de a megosztott elme terméke az illúzió is. Az illúzió, amely nem Isten teremtménye, hanem a meghasadt, megbomlott elme teremtette meg. Az eltorzított valóságról alkotott hiedelmek gyűjteménye.

Mert a hiedelmek (is) a hit által keletkeznek. A hit hatalmas erő, de nem mindegy, mibe fekteted… a valóságba vagy az illúziókba. Vagy vagy. Itt sajnos egy eldöntendő kérdés van: valóság vagy illúzió. Nem teheted azt meg, hogy kicsit hiszel a valóságban és egyszerre kicsit hiszel az illúziókban is.

A kettő kizárja egymást. Összebékíthetetlenek. És talán pont ez a lgnagyobb nehézség és a legnagyobb illúziónk a spirituális úton. Azt gondoljuk, hogy van átmenet a kettő között. Kicsit hiszek már a valóságban is, de még maradt egy-két illúzió is bennem, amelyeknek hitelt adok.

Döntés

De itt egyetlen döntés van. (Az az ici-pici döntés, amelyről a bejegyzés elején már írtam…) Végérvényes és meghatározó: valóság vagy illúzió. Szeretet vagy félelem. EGY-ség vagy elkülönülés. Béke vagy konfliktus. Isten vagy test. Szellem vagy anyag.

Talán a legutolsó párosításnál lehet a legjobban érzékelni a megosztottságunkat, hogy a végső döntést még nem hoztuk meg. Hiszen azt valljuk, hogy egyszerre vagyunk szellem és test. E kettőnek valamilyen egysége.

Valóság vagy illúzió

Csakhogy az egyik valóság, a másik csak illúzió. Az egyik létezik, örök és megváltoztathatatlan, a másik nem létezik, csak megosztott elménk szüleménye. Egy téves gondolat (gondolkodás) eredménye. Egy progra-rész. Mátrix. Mint a teljes anyagi világ. Nem létező!

Hogyan lehetne a létező valóság és a nem létező illúzió között kompromisszumot kötni? Kicsit létező, de kicsit nem létező? Kicsit valóság és kicsit illúzió (nem valóság)?

Korábbi gondolatomat megismételve talán itt van a legnagyobb csapdánk. Megpróbálunk egyensúlyozni a valóság és az illúzió között. Kicsit ez és kicsit az. De itt egy „ég és föld” határvonal van. Nincs is-is lehetőség. Csak a vagy-vagy opció létezik.

Választanod kell. Teljes egészében, száz százalékosan. Amíg egy gramm hited van az illúzióban, addig az illúziók foglya maradsz. Nem tudsz kilépni az illúziók világából.

Mit kapsz, ha választottál? Az egyik oldal a béke, a szabadság, a szeretet és a boldogság, míg a másik oldal a szenvedés, zűrzavar, a félelem és a rabszolgaság földje.  Szerinted összeegyeztethető a szeretet a félelemmel vagy a szabadság a rabszolgasággal?

Nincs egyenrangú jin és jang. Az ellentéteknek nincs egysége. Az egyik a valóság a másik az árnyék. És ezt a régiek is tudták, hiszen az egyik a hegy napos , megvilágított oldalát, míg a másik az árnyékban lévő oldalt jelenti. Az árnyék nem valóság. Csak valami következménye, ami eltakarja a Fényt. Más ismert összefüggésben: a Fény valóság, de a sötétség illúzió. Nem valóságos, nem más, mint a Fény hiánya.

És mi az, ami eltakarja a Fényt, akadályozza a megvilágítást (Megvilágosodást)? Az ego: hibás programok gyűjteménye, szokások, hiedelmek, rögzített programok. Sokan mondják, az ego a túlélés eszköze: igen, az illúziók túlélésének az eszköze.

Kulcs

Mi a kulcs? Az EGY-ség, az EGÉSZ-ség szemben a nem létező kettősséggel, a megosztottsággal, az elkülönülésssel. Mert a valóság egységes. Ott minden EGY. Tökéletes összhang van, nincs semmi, ami elkülönülne az EGY-ségtől.

Az illúziók világa a kettősség. Van jó és rossz. Van választás a kettő között. Van választás a kettő között?!? Már maga az is illúzió, hogy van valóság és illúzió.

Igazából nincs választási lehetőségünk. Választhatunk, de nincs valós alternatíva. Már azért sem, mert a valóság létezik. Mi is abban létezünk és nem tudjuk kiemelni magunkat belőle. Van és kész.

Attól, hogy gondolati síkon teremtünk egy illuzórikus világot, még nem kerülünk ki a saját valóságunkból. Így minden egyértelmű: az, hogy ki vagyok, az, hogy hová tartozom. Az, hogy milyen programok futnak az elmémbe ezt a valóságot nem tudja megváltoztatni.

Egyetlen lehetőségem, hogy én magam írom át  a programjaimat – egész pontosan – eltüntetem azokat a programokat, amelyek eltakarják előlem, árnyékba borítják a valóságomat.

Nincs változás, csak felismerés. megértés és elfogadás. Talán ez a boldog élet kulcsa…

 Miért írtam…?

Miért írtam ezt le? Talán magamnak. Elkeseredésemben, hogy hová jutottam/hová nem jutottame hosszú évek alatt. Mert vissaznéztem és megdöbbentem, hogy a folyamatos önfejlesztési munka ellenére még mindig vannak bennem felül nem írt évtizedes programok. Sokat töröltem, de még mindig maradt… persze dolgozom tovább, de kemény ellenfélnek tűnnek ezek a fránya programok…

Persze tudom, hogy csak egy ici-pici, de végleges döntésre van szükségem… de még nem hoztam meg…

…és neked talán azért lehet tanulságos ez az írás, mert valószínűleg még te sem jutottál el a végső, mindent meghatározó döntésig, hogy teljes békében, szabadságban, szeretetben és boldogságban akarsz élni.

… hátha benned is megvilágosít valamit ez a bejegyzés.

 Köszönöm, ha írsz…

Igen? Hálás lennék, ha leírnád a kommnetben mit adott neked ez az írás. Neked is segíthet és számomra is adhat akár megerősítést, hogy jó úton járok vagy akár azt is, hogy szerinted hol tévedek.