Egy képzeletvilágban élünk. Egy olyan világban, ahol a tudatunkban keletkező képeket látjuk és fogadjuk el valóságosnak. A gondolataink teremtik meg ezt a világot, mégpedig mindenki a tudatosságának megfelelő saját világot hoz létre. Egy Isteni színjátékban veszünk részt, a háromdimenziós világ színpadán. De miért…?
Amennyiben hihetünk a kvantumfizika állításának és az ezzel kapcsolatosan elvégzett kísérleteknek, akkor mi teremtjük a saját valóságunkat. Mégpedig oly módon, hogy a megnyilvánulatlan világ – a nem anyagi világ – végtelen lehetőségéből, a tudatunkkal hozzuk létre azt a fizikai valóságot, amelyet elgondoltunk.
Ez a folyamat teljesen elfogadott és mindenki által természetes az alkotás folyamatában. Akkor, amikor valami újat hozunk létre, valami új dolgot teremtünk. Teljesen evidens számunkra, hogy mielőtt létrehozunk egy új eszközt, kifaragunk egy szobrot vagy létrehozunk bármilyen alkotást, azt megelőzi a gondolat.
Kigondoljuk, megtervezzük, mit akarunk létrehozni, majd eszközeinkkel valósággá varázsoljuk azt. Az alkotás, az új dolgok létrehozásának folyamatában tökéletesen nyomon követhető a teremtés folyamata.
A kérdés azonban az, hogy amikor nem egy új dolgot hozunk létre, hanem a mindennapi életünkben teremtjük meg körülményeinket, illetve mindazokat a fizikai dolgokat, amelyeket látunk, érzékelünk, akkor is hasonló módon hozzuk létre „teremtményeinket”?
Illetve következő kérdésként az is felvetődhet, hogy ha ilyen módon teremtjük meg nap mint nap a valóságunkat, akkor mi történik abban az esetben amikor a valóságképünk valamilyen változáson megy át?
A teremtés egy mindig működő, folyamatos dolog, nem egyszeri történés
Minden időpillanatban történik teremtés. Az a kép, hogy Isten egyszer, valamikor megteremtette a világot és az azóta is változatlanul áll fenn, ma már nem elfogadott. A gondolat, amely megalkotta a jelenlegi világ képét folyamatosan ott van a háttérben és gondoskodik arról, hogy a megteremtett világ képe folyamatosan fennmaradjon.
Ennek a tételnek pontosan az a bizonyítéka, hogy amikor a háttérben lévő gondolatok megváltoznak, akkor a teremtett világ képe is az új gondolatnak megfelelően formálódik. Új eszmék, gondolatok vagy tudományos felfedezések folyamatosan változtatják a világról alkotott képünket, meggyőződéseinket.
Bármilyen tudományágat tekintünk, legyen az matematika, csillagászat, informatika vagy űrkutatás folyton változó, fejlődő elképzelések látnak napvilágot, melyek alapján új matematikai formulákat, fizikai felfedezéseket tesznek. Egyre több csillagászati objektumot fedezünk fel és az informatika fejlődése olyan robbanásszerű és folyamatos, amely megdöbbenést kelt az emberek körében.
Mindenki a saját világát teremti meg, amely adott esetben teljesen különböző egy másik egyén teremtette világtól
Mindenki a saját gondolatai, meggyőződései, hite és saját belső programjai által vezérelt módon teremti meg a saját valóságát. Nincs két ember a Földön, aki teljesen azonos valóságot teremtene magának.
Az egyes emberek által teremtett világok – sok tekintetben – azért hasonlítanak egymásra, mert kollektív meggyőződések, közös múlt és az egyformán jelentkező társadalmi hatások azonos gondolatokat hoznak létre az emberek fejében.
A kultúra a társadalom, a társadalomban és tudományban elfogadott nézetek, doktrínák egyértelműen befolyásolják az emberek gondolkodását. A félelem, a kiközösítéstől és egyedül maradástól való alapvető rettegés arra kényszeríti az egyéneket, hogy megkérdőjelezhetetlen módon elfogadják azokat az állításokat, melyeket a társadalom, az adott közösség magáénak vall.
Amikor az egyén azonban ezeket a társadalmilag elfogadott gondolatokat magáévá teszi, akkor azokat a saját gondolataiként fogja fel és egyéni teremtését e sajátnak elfogadott eszmék alapján végzi.
Az újítók, a társadalmi változásokat előidézők azok, akik ki mernek lépni ebből a komfortzónából és hajlandóak új gondolatokat, majd a gondolatok alapján új világot teremteni
Azok az emberek hozzák létre az változásokat a világban, akik hajlandóak, illetve mernek kilépni a komfortzónájukból, a társadalmi kötöttségek kötelékét hajlandók levetni és kockáztatni azért, hogy valami újat teremtsenek.
Ők az újítók, a felfedezők és megszállott tudósok, a fejlődésben és a társadalmi változásokban hívők, akik valami újat akarnak hozni a világba. Új gondolatokat hoznak be, hisznek ezekben az új gondolatokban, majd erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ezek a gondolatok széles körben ismerté és elterjedté váljanak, megváltoztatva ezzel a közfelfogást, közgondolkodást és ezzel utat nyitnak egy új, egy megújult világ teremtése felé.
Ilyenek voltak leghíresebb és kevésbé híres tudósaink, a társadalom megújításáért küzdő aktivisták, a felfedezők és sok névtelen ember, aki a saját világában valami újat teremtett, megváltoztatott. Míg az előbbi esetekben az új gondolatok világméretű változásokat hoztak, a még névtelen emberek vagy kisebb csoportok által létrehozott változások még csak kisebb mértékben terjedtek el. De csodálatos sokszínűségként és a fejlődés csírájaként ott vannak mindenhol a világban.
…és akkor most érjünk vissza a címben feltett gondolathoz: a Föld akkor lapos vagy gömbölyű?
Nyilván az emberek meggyőződésük szerint válaszolnának erre a kérdésre. A többség – az általánosan elfogadott vélekedés és a hivatalosan elfogadott álláspont szerint – azt mondaná, hogy gömbölyű, de a lapos Föld hívei számára még most is lapos korong.
Alapvető témánk szempontjából – a gondolatok és teremtés valamint a kvantumfizika tudományos eredményei szemszögéből – nézve egy nagyon érdekes kérdéssel találjuk szembe magunkat. A gondolataink alapján teremtjük meg valóságunkat… A tudat (gondolat) hozza létre a hullámként létező végtelen lehetőségből az anyagi valóságot, teremti meg az anyagot… Mindenki a saját egyedi valóságát (anyagi világát) teremti meg…
…MERT EZEKBŐL A FELVETÉSEKBŐL KIINDULVA AZT A KÖVETKEZTETÉST KELL LEVONNUNK, HOGY AMIKOR A VILÁG ÚGY HITTE (GONDOLTA), HOGY A FÖLD EGY LAPOS KORONG, AKKOR A FÖLD VALÓBAN EGY LAPOS KORONG VOLT, MERT EZT TEREMTETTÜK MEG. AMIKOR AZONBAN A KÖZVÉLEMÉNY A GÖMBÖLYŰ FÖLD NÉZETÉT (GONDOLATÁT) FOGADTA EL, AKKOR AZ ÍGY MEGTEREMTETT FÖLD GÖMBŐLYŰVÉ LETT MEGTEREMTVE.
Kolombusz Kristóf azért jutott el Amerikába a Csendes Óceánon át, és azért „nem esett le a lapos Föld pereméről”, mert hitt benne, hogy a Föld gömbölyű és a hitének megfelelő Föld-képet teremtette meg magának. Juan Sebastián Elcano – aki először hajózta körbe a Földet a Magellán indította expedíció során – hitt benne, hogy a Föld gömbölyű és ezért körbe tudott hajózni rajta.
A mai lapos föld hívők, ha valóban hisznek a lapos Föld ideájában, és elindulnának egy hajóval körbeutazni a Földet, akkor elérnék a Föld szélét és a semmibe – vagy amiben hisznek – oda zuhannának.
Az vagy akinek hiszed magad, az vagy akinek a gondolataid által megteremted magadat
Ezek azért elég félelmetesnek és sci-fi-be illőnek tűnő gondolatok? Nem? Pedig nagyon egyszerű és hétköznapi jelenségekkel is megmagyarázható, az, hogy az ember azt lát, érez, érzékel, amit látni, érezni és érzékelni akar. Vegyük példának azt a fiatal nőt, aki megházasodik, majd állapotos lesz és gyermeket vár. Mindaddig, amíg egyedülálló, fiatal lányként élte az életét, alig látott az utcán terhes nőket vagy babakocsikat toló fiatal anyákat. Amint megváltozott a valósága és maga is az anyák táborába lépett, úton útfélen kismamákba és gyermekeiket babakocsiban toló, vagy gyermekeikkel sétáló anyákba ütközik.
Aki igazán hisz a saját gyógyulásában és gondolataiban megteremti saját maga gyógyult képét, az a leginkább halálosnak tartott betegségekből is rövid időn belül képes kigyógyulni. Ha valaki mélyszegénységben élt, de olyan tudati változás ment végbe benne, amely során képes volt elhinni, azt, hogy gazdaggá válhat, azzá is vált.
Amikor elhiszed magadról, hogy a névtelenségből kilépve híres művésszé, tudóssá, szakemberré stb. válhatsz és gondolatban megteremted önmagad megváltozott képét, akkor képessé válsz arra, hogy azzá is válj, akit megteremtettél magadnak.
A hétköznapi értelemben vett csodák, hasonló módon mennek végbe. Ami kívülről – az átlagember számára – csodának tűnik, az megmagyarázható azzal a hitbéli erővel és gondolati energiával, amely az adott csodás jelenséget létrehozza és a teremtője számára átlagos cselekedetté teszi.
…és innen csak egy lépés eljutni oda, hogy semmi sem valóságos ebben a teremtett világban, minden csak a kép-zelet által létrehozott illúzió
Gondolatban lépjünk vissza a kvantumfizika tudományos világába, amellyel az itt feltárt jelenségek döntő többségének „tudományos” magyarázatát adtuk. Ha minden igaz, amit a gondolatokról, a tudományokról és azok változásáról az előbbiekben leírtunk, akkor a kvantumfizika által nyújtott magyarázat is csak egy gondolat. Nem több, mint a lapos vagy gömbölyű Föld akkori tudományos magyarázatául szolgáló sok egyéb tudományos érv. Egy gondolat, ami valaki fejében megszületett, nyilvánosságra került, valamilyen tudományos bizonyítást nyert és többé-kevésbé közelfogadottá vált.
Ma ez az a tudományos érv, új gondolat, eszme, amivel meg próbáljuk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Egy új világkép, amely magyarázatot kíván nyújtani arra, hogy mi is ez a valami, amiben mi fizikai létezőként képzeljük el magunkat.
Keresők vagyunk, akiknek fogalma sincs róla, hogy mit keresnek…
Minden, amit látunk a kép-zelet szüleménye. Egy megváltozatható és újragondolható gondolat terméke, egy illúzió – egy ’maja’, ahogy a keleti gondolkodás és az ősi időkbe visszanyúló filozófiák tanítják. Isten „játéka”. Egy képzeletbeli színpad, ahol a nézőtéren ülő végtelen szellemi létezők a tér és az idő képzeletbeli keretei közé szorítva, saját szórakoztatásukra eljátszanak egy képzeletbeli drámát.
…és mi emberek, a dráma részeként megalkotott képzeletbeli alakok, próbáljuk minden eszközzel megfejteni azt, hogy aki/akik létrehozták ezt a drámát, mit is akartak vele valójában elérni.
Fogalmunk sincs, mi van, de keressük a válaszokat… Amelyre egy nagyra becsült tanítványom a könyvében nem teljesen szalonképes szavakkal kifejezve a „fi…nk sincs róla…” elméletként utalt.
De mindez nem véletlen és hiszem, hogy Isten nem véletlenül alkotta meg ezt a játékot és van értelme számunkra… De talán nem úgy, ahogy általában gondoljuk…
De még visszatérünk erre…
Legutóbbi hozzászólások